Lennart Johansson, az UEFA elnöke:
"Tudtam a betegségéről és úgy gondoltam, fel vagyok készülve a rossz hírre, de nem voltam. Képtelen vagyok felfogni, hogy soha többet nem láthatom Puskás Ferencet, ettől hatalmas ürességet érzek, de gondolom rajtam kívül még sokan éreznek így. A futballista Puskás már régen legenda lett. Ezzel a csodálatos bal lábbal minden rekordot megdöntött, és a fantasztikus mutatókat egy csodálatos ember érte el. Ő vezette olimpiai aranyéremig a magyar csapatot az 1952-es helsinki olimpián és egy gólt szerzett 1953. november 25-én a Wembley Stadionban az Anglia elleni 6-3-as magyar győzelem alkalmával. Ez a mérkőzés alapjaiban változtatta meg a nemzetközi futball arculatát. Puskás találata ezen a meccsen az egyik legszebb gól volt, amit valaha láttam. Puskás pályafutása és élete tükörképe kontinensünk történetének. Egyszer azt mondta, sokkal jobban szereti a futballt, mint az életet. Sajnos az élete elmúlt, de a futball örökre szeretni fogja Puskást."

Just Fontaine, az 1958-as vb gólkirálya:
"A magyarok új, támadószellemű stílust képviseltek az ötvenes években, és ennek csúcsjátékosa volt Puskás. Klasszis volt pályán és azon kívül is. Megérdemli, hogy a világ valaha volt legjobb 22 játékosa között említsék nevét."

Stjepan Bobek, egykori jugoszláv labdarúgó:
"Egy labdarúgóra sem lehet azt mondani, hogy ő a legjobb, de Puskás a legnagyobbak egyike volt. Valahányszor találkoztunk a pályán, a legjobbakat kívántuk egymásnak. Fantasztikus játékos volt."

Antonisz Antoniadisz, a Görög Labdarúgó-szövetség (HFF) elnöke:
"Le vagyunk sújtva. Puskás minket nagyon lelkesített és a Panathinaikosszal a legnagyobb sikert érte el a görög csapatok közül."

Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere:
"Néhányszor találkoztam vele mérkőzéseken. Szomorú, amikor egy ilyen formátumú játékos meghal. Mást ilyenkor nem lehet tenni, mint emlékezni rá és azokra a nagyszerű találkozókra, amelyeken játszott. Jó párszor láttam játszani is, kétségkívül kivételes képességű futballista volt. Hogy miért nem nyerte meg a magyar csapattal az 1954-es világbajnokságot, máig rejtély számomra."

Ottmar Walter, 1954-ben vb-győztes német labdarúgó:
"Nagyon megrázott Puskás halálhíre, mivel hosszú éveken át baráti viszonyban voltunk. A világ egyik legjobb futballistája volt, káprázatosan cselezett, lőtt és remekül fogta össze csapatát. Amikor 1954-ben világbajnokok lettünk, őszintén elismerte, hogy a jobbik válogatott nyerte a döntőt. Ezt a legutóbbi, budapesti találkozónkon is elmondta. Ez is mutatja sportszerű hozzáállását."

Raymond Kopa, a Real Madrid legendás játékosa:
"Ő volt a bálványom! A világ egyik valaha volt legjobb futballistája. Ha a kaputól 35 méteren belül a labdával találkozott, retteghettek a kapusok. A helyszínen láttam, ahogy a magyar válogatottal 6-3-ra nyert a Wembley Stadionban az angolok ellen. Emlékszem arra is, amikor megérkezett Madridba, a spanyol sajtó inkább a pocakjáról írt, és sokak szerint hiba volt őt leigazolni. Aztán gyorsan formába lendült, és mindenki csak ámulta a játékát. A tehetség nem vész el. Rendszeresen kaptam információkat az állapotáról, sajnos számítani lehetett a legrosszabbra. Szomorú vagyok, hogy elment."

Mészöly Kálmán, korábbi szövetségi kapitány:
"Kiváló, nagy szívű ember volt, aki mindenkinek segített, ha tudott, feledhetetlen marad számomra a kapcsolatunk. Nekem megadatott, hogy játszhassak ellene a Vasassal Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkőzésen. Talán éppen az akkori, 1961-es találkozónk a Bernabeuban marad a legszebb emlék vele kapcsolatban. Később találkoztam vele 1962-ben és 1966-ban is a világbajnokságon, sőt, a 70-es évek közepén egy csapatban játszottunk az öregfiúk Európa-válogatottjában Anglia ellen. Amikor 1981-ben hazajött, akkor én voltam a szövetségi kapitány, emlékszem, az Anglia elleni budapesti mérkőzésünk előtt pályára lépett a Népstadionban az öregfiúk mérkőzésen. Kikaptunk aznap, de az őt övező hangulat örökké feledhetetlen marad."

Alfredo Di Stefano, csapattárs, a Real Madrid legendás labdarúgója:
"Hihetetlenül tehetséges ember volt, büszke vagyok arra, hogy egy csapatban játszhattam vele."

Ramon Calderón, a Real Madrid elnöke:
"A klub nevében szeretném kifejezni együttérzésem a gyászoló családnak. A Real Madrid szurkolói számára is nagyon szomorú nap ez a mai, a legfájdalmasabb, amióta elnök vagyok. Puskásnak nagyon sok barátja van Madridban, játékosként és emberként is mindenki csodálta. Gyerekkorunk egyik hőse távozott. (...) Úgy tudom, hogy az egyik játékosunk, Fabio Cannavaro kapja meg idén az Aranylabdát mégsem tudok szívből örülni. A boldogságomat ugyanis beárnyékolja Puskás halála."

Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke:
"Hihetetlen szomorúság tölt el Puskás halála miatt. Úgy gondolom, egy ilyen tragédia után mindenkinek érdemes lenne megállni egy pillanatra és végiggondolni bizonyos dolgokat, mert sok minden nem úgy zajlik ebben az országban, ahogy kellene. Mindez százszorosan igaz a magyar labdarúgásra."

Theo Zwanziger, a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) elnöke:
"A világ legjobb ballábas játékosa ugyan már nincs az élők sorában, de örökké emlékezetünkben marad. Az Aranycsapat zseniális kapitánya a nemzetközi labdarúgás egyik legnagyobb személyisége volt. Szorosan kötődnek hozzá a legendás '54-es vb-döntővel kapcsolatos emlékeink."

Bozsik Péter, korábbi szövetségi kapitány:
"Apámmal egymás mellett nőttek fel, harminc éven át, amíg Puskás külföldre ment, napi barátságban álltak. Csak egy fal választotta el őket, ha grundra akartak menni, csupán be kellett kopogniuk a másik lakásba. Testvérként kezelték egymást. Édesapám nem élhette meg, amikor Puskás 1982-ben először hazajött, így én nem kerülhettem olyan szoros kapcsolatba vele, mint édesapám. A történelem választotta szét őket."

Sándor Károly, válogatottbeli csapattárs:
"A legnagyobb egyéniséget veszítettük el ma. Se előtte, se utána nem volt hozzá hasonló. Hat-hét éve Szepesi Gyuri kérdésére, hogy ki a legismertebb magyar ember, csak annyit feleltem, egy labdarúgó. Egy labdarúgó, akinek nem kell kimondani a nevét, mert nincs olyan ember, aki ne ismerné. Nehéz beszélni róla, őt ismerni kellett. Tudásáról mindent elmond, hogy olyan ballábas játékos volt, akinek valahogy mindig a bal lábára érkezett a labda. Végigutaztam vele a világot és bárhova is mentünk, mindenhol skandálták a nevét, a reptereken pedig rendszeresen fotósok hada várta. Nagyon fog hiányozni."

Szepesi György, rádióriporter, az MLSZ volt elnöke:
"Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Közismerten a világ legismertebb magyarja volt, Bartókkal, Kodállyal és a Nobel-díjas tudósokkal együtt emlegették a nevét mindenhol. Hírnevét nemcsak a futballnak köszönhette, emberileg is a legnagyobbak közé tartozott. Mi is erőt meríthetünk nagyságából. Büszke vagyok arra, hogy tizenhat éves kora óta ismerhettem, sőt, riporterként az első válogatott gólomat is ő rúgta 1945. augusztus 20-án."

Buzánszky Jenő, az Aranycsapat tagja:
"Óriási tragédia ez az országnak és nekünk barátoknak különösen. A sírás környékez. Tegnapelőtt beszéltem az orvosokkal, azt mondták, Öcsi addig tartja magát, amíg a szíve bírja. Az ország legnagyobb sportolója ment el most."

Détári Lajos, korábbi világválogatott labdarúgó:
"Nehéz ilyenkor bármit mondani, mert pótolhatatlan veszteség érte a labdarúgásunkat. Bohém ember volt, gyakran ugrattam azzal, hogy a két legnagyobb 10-es vagyunk, amit persze soha nem hagyott szó nélkül, többször ilyenkor egy baráti taslival jutalmazott. 1998-ban együtt néztünk meg egy spanyol meccset a világbajnokságon, de élénken él az emlékeimben, amikor a 75. születésnapján kihoztuk a Bozsik Stadionba és a csapat, amelynek akkor én voltam a vezetőedzője, 1-0-ra nyert a Zalaegerszeg ellen"

Tom Finney, korábbi angol válogatott labdarúgó:
"Az Aranycsapatnál nem láttam jobb együttest, Puskás Ferenc pedig fantasztikus futballista volt, minden idők egyik legjobbja. Egy tömzsi testalkatú emberre emlékszem, akinek csodálatos volt a bal lába, és könyörtelen használta ki a lehetőségeit. Valahányszor pályára lépett, mindig élvezte a játékot. Puskás azonban nem csak labdarúgóként, emberként is csodálatos volt.

Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa:
"Éveken keresztül együtt játszottam vele a Honvédban és a válogatottban. Egy jó barátom távozott. Nagyon nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy nincs többé. Nagyon együtt érzek a családjával, a feleségével, lányával és unokáival."

Nyilasi Tibor, korábbi válogatott labdarúgó:
"Nemcsak egy ország, hanem az egész világ gyászolja. Külföldről több barátom felhívott és nem akarták elhinni a szomorú hírt. Nem nagyon akarok felidézni emlékeket vele kapcsolatban ezekben a fájdalmas órákban, de amikor a Ferencvárossal Spanyolországban jártunk, mindig elsőként köszöntött minket a madridi repülőtéren. Örültem, ha mellette lehettem vagy találkozhattam vele."